Egy új kis csoda
gondolata ihletett meg pár hónappal ezelőtt. Azóta ezzel (is) foglalatoskodom, hogyan
valósulhatna meg.
Hiszem, hogy ami
gondolatban megszületik, az valahol a magasabb szférákban már életre kelt és
bárki aki alkot, az valamiképp ráhangolódik
erre a finom kis suttogásra és lesegíti a fizikai világra életre kelni.
Itt tartok most
én is. Egy misztikum előtt állok.
Szeretnék
lélekablakot, kis átjárót nyitni a fák világába.
Kezdeti lépések
ezek még és sok tanulás vár rám, tudom. Ismerkedem még csak a fával, hogyan
mozog, miként lélegzi ki magából a nedvességet, mit üzen, amit meg kéne
hallanom. Figyelek, érdeklődöm
, tanácsokat fogadok meg és próbálok ki, működik-e vagy sem.
Igyekszem éberen fülelni ezen a területen. És hálásan köszönöm minden
embernek, aki ezen a téren a segítségemre volt eddig, vagy lesz a jövőben bármikor!!
Aki dolgozott már fával, az tudja, hogy
lélekkel kell bánni vele….de legalábbis érdemes. És a megmunkálhatóságig hosszú és türelmes időre van szükség. A saját nézőpontom szerint legelőször is ki kell választani, belészeretni,
örülni az egyediségének, formáinak, színének, illatának. Aztán hagyni kell
pihenni, száradni. Sokáig. Majd óvatosan vágni, formázni, csiszolni,
felületkezelni. És a munkafolyamatok
között is várni, várni türelemmel.
De van egy fontos
dolog, amit nem felejtek el….legelőször
is megköszönöm neki a létezését és azt a szépséget, amivé fejlődött. Tisztelem, mert élet. És az életet
tisztelni illik. Akkor is, ha más nyelven beszél, mint mi emberek. Éppen ezért
számomra alapvető fontosságú,
hogy csak olyan fával dolgozom, amit valami elkerülhetetlen okból ki kellett
vágni. Öncélúan soha nem vágatnék ki fát. De így, ha valamiképp átminősíthetem az életét, az számomra örömteli
érzés.
Olyan sokszor
bántja az ember a Földanyácskát mindenféle válogatott módokon, kirabolja,
használja, rombolja, gyilkolja élőlényeit
régóta már. Ha valami pici kis részt vissza tudnék adni a létezésnek, örülne a
szívem. Ezzel a munkával ennek szeretnék teret és időt engedni.
Hosszú út van még előttem, de reménykedve és bizalommal
indulok, mert valami hív és úgy érzem ezen az úton olyan tapasztalások várnak
rám, ami felé haladnom kell.
A sok fizikai
ténykedés után, mikor már minden kezelésen átesett a fa, és kezemben tartom a
szeletet, akkor jön el a legtitokzatosabb pillanat…megérezni mivé szeretne
válni , mit szeretne magán keresztül megmutatni. Ezért fogalmaztam úgy, hogy
kicsi ablakocskák ezek a festmények, mert én úgy tekintek rájuk, mint
csillagkapukra egy másik világba.
Hát így.
Ilyen
születéseknek leszek megélője
a jövőben, ha megkapom rá az
áldást minden létező szinten.
Meghitt és nagyon szép feladat ez most számomra, életemnek ezen szakaszában.
Elcsendesedni, elmélyülni, befelé figyelni,
életre hívni.
Hogy milyenek lesznek a visszajelzések a
fogadóközönségtől, azt még
nem tudhatom, de nem szeretnék csüggedni, bármi is történjék. Én megteszem ami
tőlem telik, a többi már nem
rajtam múlik.
Persze bevallom, azért szívből reménykedem, hogy lesz majd igény az
emberek részéről arra, hogy
1-1 alkotást az otthonukba, személyes lélekterükbe fogadjanak. Ezzel a
kapcsolódási céllal indítom ma az első
lépéseire ezt a szépséges folyamatot így az év utolsó napjaiban...feltöltve
hittel , bizalommal és reménységgel a hosszú, ismeretlen útra az új esztendő felé.
És ha bárkinek
rádobbanna a szíve a témára, úgy elérhető
vagyok számára a megadott e-mail címen,
egyéni rendelésekre is.
katart777@gmail.com
Előre is hálásan köszönöm!
Akárhogy is lesz,
a már eddig megnyílt ablakocskákat folyamatosan mutatom majd…íme az
egyik….kérem fogadja őt
mindenki olyan szeretettel, amilyennel készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése